Múltidéző
A Kárpátok déli határlánczolatának egyik legnevezetesebb (turistasági szempontból még talán a legszeszélyesebb változatosságú) része a Királykő-havas, Fogarasmegye délkeleti csücskében. Ez Zernest szász falutól3 a Barcza (Burza) folyó völgyétől kezdődőleg vonúl délnyugati irányban – folytonosan emelkedve – a határig, mintegy 10 km. hosszú ívalakú hatalmas hegylánczot alkotva, melynek minden orma meghaladja a kétezer méternyi magasságot. A hegységet a Krepatura (Hasadék) nevű bámulatos, mély szurdok Nagy- és Kis-Királykőre osztja, csakhogy ez úgy értendő, hogy a közvetlen a határon felnyúló Nagy-Királykő, több mint 5 km.-nyi légtávolban van az utóbbitól, mely Zernesttől ugyanannyira esik, képezvén a hegyláncz első tekintélyesebb csúcsát.
A Királykő-havas régóta kedvelt kirándúlóhelye a brassói és nagyszebeni turistáknak, kivált mióta a brassó-zernesti helyi vasút4 megnyílt, s így e szép hegység is könnyen megközelithetővé vált. A turistai évszakban számos hegymászó és kisebb-nagyobb társaság keresi fel a Királykő-t, melynek ma már minden zege-zugát ismerik azon a vidéken. Ezt elsősorban a nagyszebeni szász Kárpát-Egyesület5 és kivált brassói osztálya dicséretre méltó buzgalmának köszönhetjük, mely egyesület évkönyveiben a Királykő-havasnak igen sok becses leírása olvasható, úgy hogy alábbi rövid ismertetésünkben mi is leginkább azok adatait használtuk fel.
A Brassótól délnyúgati irányba haladó 25 km. hosszú kis vasútvonalon, a festői várhegygyel biró Rozsnyó6 érintésével, hamar eljutunk a gyászos történeti nevezetességű7 Zernestre, mely kirándulásunk kiindúló pontja. Itt nagyon érdemes a község elején épült cellulose- és papirgyárat megtekinteni, melynek vezetői a megmászás- és kirándulásra nézve is szíves útmutatást nyújtanak; sőt még lóról és vezetőről is készséggel gondoskodnak. Kiérve a falu dél részén, az út a Riu-szakadékba vezet, mely a Királykő-havast a Magura-hegyláncztól elválasztja8. A vadregényes köves útat gyakran keresztezi a havasi Riu patak, mely néhol úgy összeszorúl, hogy medrében kell előre gázoltatni. Félóra múlva azonban egy kis kedves (fával, bozóttal benőtt) ligetszerű pázsittá szélesedik ki az út, hogy aztán újra összeszorúlva vigyen tova a Prapásztie (szakadék) szoros felé, hol rövid pihenőt tartunk, hogy gyönyörködjünk a képben is bemutatott egyik vízesésében és az öt-tizszeres visszhangban, mely a szemben levő sziklafalról visszaverődik.
Vízesés a Prapásztie-szorosban.
Itt az út iránya nyúgatira változik. Meredek, köves út visz tovább kanyarogva egy kopár hegyektől övezett völgykatlanba, melynek oláhul Lá zsok, azaz tánczhely a neve. Innen csakhamar a Pojáná Vladuska nevű havasi rétre jutunk10 , melynek közepén a szász Kárpát-Egyesület menedékháza áll, közel 3 órányira Zernest-től. Ez a menedékház – melyet 1881. szept. 17-én d. u. 5 órakor avattak fel ünnepélyesen 70 turista jelenlétében – 1400 méter magasban fekszik a Nagy-Királykő tulajdonképeni lábánál11. Előtte pompás hűs forrás csergedez, háta mögött árnyas szálerdő terül el, de sajnos, hogy a kinálkozó kilátás korlátozott. A 11 m. hosszú csinos kis menedékház fenyőgerendákból van összeróva, melynek minden egyes köze és kőalapja is mohával van kibélelve. A kunyhóban két szoba és egy konyha van, úgy hogy szükség esetén 30 turista is meghálhat benne*.
Másnap reggel folytatható az út, s a menedékház felett több, mint 800 méterrel túl emelkedő u. n. Juhász-csúcsra12, két ösvény vezet. Az egyik, a kunyhó háta mögött álló tölcséralakú mély dolina mellett egy keskeny ösvényen a hegy nyergére és ott balra fordulva, fel a csúcsig visz. A másik pedig a menedékház előtti forrásnál nyíló völgyön, jobbra sziklák és balra gyönyörű fenyves közt egy valóságos sziklatengerig húzódik, melyen igen nehéz keresztűl vergődni. Ezért ajánlatosabb e kőmezőn túl balra menni és az erdőn áthaladva, s nehány meredek fal mellett végighúzódva, egy kis nyílt területre jutunk, mely – bár gyakori emelkedéssel – felvezet a meredek kapaszkodókon, (melyek az út utolsó harmadát megnehezítik), a büszke hegy tarajos ormára. Három órát tart a fárasztó és bizony csak gyakorlott turistáknak való hegymászás, míg a Nagy-Királykő legmagasabb pontjára, a már említett 2241 m. magas Juhász-csúcsra (Verfu bácsuluj) felérünk, hol még nyoma van a háromszögelési elmállott sziklakő-gúlának.
A széditő meredek tető, egy ferdén lecsapott kúpalakhoz hasonlít és a mellett olyan kis területű, hogy kevés ember fér el rajta. Hanem azért, a ki feljut reá, hamar elfelejti fáradságát, mert a csúcsról felséges kilátás nyílik mindenfelé. Északra a barczasági lapályból kiemelkedve látszik a Krepatura völgye13 és a Kis-Királykő, balra a fogarasi havasok hosszú láncza, a Negoj égnek álló magas tarfejével, jobbra a Bucsecs, Csukás, Nagykő-havas, és szép tiszta időben még a brassói Czenk is, délre pedig Oláhország terül el, mely felé legmeredekebb a Nagy-Királykő és egyúttal fátlan, kopár is. Igaz, hogy mindez csak ritkán látható egyszerre teljes nagyszerűségében, mert a csúcs gyakran ködös, de azért gyönyörködhetünk a tizenötszörös visszhangban; a természetvizsgáló-turista pedig gazdag zsákmánynyal térhet haza e kirándulásából, mert a havasi növényzet itt bámulatos gazdag és változatos. A lejövet szintén 3 órát vesz igénybe és legczélszerűbb változatosság kedvéért, a menedékháztól Törcsvár-felé térni vissza Zernestre.
Ez a legszokottabb útja a Nagy-Királykő turistáinak, mert az már bravur számba megy, hogy Filtsch V. József 1885. szept. havában harmadmagával, a 60° meredékségű nyúgati oldal felől mászta meg a Nagy-Királykőt. Ő volt az első, ki ez életveszélylyel járó útat először megtette olyan járatlan ösvényen, melyet csak juhászok használnak nagy ritkán. Filtsch azonban a keleti (már ismertetett) oldalon ereszkedett le a menedékház felé, s hogy a meredek nyúgati oldalon le is lehet nagy nehezen az Ördögmalom nevű barlang felé jönni, azt egy másik merész turista, a brassói Deubel Frigyes mutatta meg, a ki két társával 1886. aug. 26-án tette meg ez alpesi turistáknak is nehéz útat**. Filtsch különben egy év múlva másodszor is megmászta a Nagy-Királykőt nyúgati oldaláról és ugyanekkor azt is megtette – a mit előtte addig senki sem produkált – hogy végigment az egész Királykő-havas hegygerinczén, egyik csúcsról le, a másikra fel, egész a Krepatura-szurdukig, melynek hegyháta 1680 m. magas.
Kevesebb fáradtsággal jár a közelebb eső Kis-Királykő megmászása, a mi nőknek is ajánlható. Ennek is Zernest a kiinduló pontja, mely szinte a büszkén feléje tekintő hegy lábánál látszik feküdni. A kirándulás egy nap alatt is megtehető, de ha tanúságossá akarjuk tenni, és netalán megfigyelésekkel, esetleg gyűjtéssel érdekesíteni, akkor tanácsos Zernesten meghálni és hajnalban útnak indúlni. Az út az egyesűlt szép Barcza vize partján, majd annak egy mellékpatakja keskeny völgyén vezet a hegycsúcs lábához. Egy órai lovaglás után balra térünk, majd folytonosan hágva egy havasi esztená-hoz (júhakolhoz) érünk, honnan hegyi ösvényen délirányba haladva, már ½ óra múlva bejutunk a (Tordai hasadékhoz hasonlító) Krepatura juramész-alkotta gyönyörű szurdukába. De az út ezen át (szép lassan haladva) mégis három órát tart, míg a Kis-Királykő meredek nyúgati oldalán kanyargó ösvényen a hegycsúcsra feljutunk.
A Kis-Királykő, Zernestről tekintve.
Hanem innen az most már nincs messze. A tetőn fakereszt áll és arról nevezi az oláh nép »Lá krucse«-nek ezt az 1814 m. magas csúcsot, mely 1110 méternyire emelkedik égnek Zernest felé. A róla élvezhető kilátást gyakorlott szemű turisták elragadóbbnak mondják a Nagy-Királykőénél, mert az egész Barczaság elibünk tárúl panorámaszerűleg egész a háromszéki határszéli havasok aljáig. Híven turista-elvünkhöz (hogy t. i. egy útat ne tegyünk meg kétszer egymásután) czélszerű a Kis-Királykő kényelmes keleti oldalán a Zenóga-sztina14 felé lejönni, honnan egy fél óra alatt a Riu-patak fentebb leírt útvonalába érünk. Ennek következtében Zernest kiinduló pontunkhoz is most délnyúgati irányból jőve ballagunk vissza fáradt lovainkon, s íly módon szépen megkerűltük az egész Kis-Királykő havasát.
Lábjegyzetek (Veress Endre)
*Olvasd Julius Römer közleményét a „Jahrbuch des Siebenbürgischen Karpaten-Vereins” 1882. II. évf. 118. 1
**Részletesen leírta Josef W. Filtsch és E. A. Bielz a „Jahrbuch des Siebenbürgischen Karpaten-Vereins” 1887. VII. évf. 73-86. 1.
Lábjegyzetek (Budai Péter)
1Az E.K.E. pénztárosa, szerkesztője és jegyzője. Életrajzáról bővebben itt olvashatunk.
2Megjelent az Erdély I. évfolyamának 11-12. számában (426-431. oldal), 1892-ben.
3A szerző itt valószínűleg téved, hiszen a népszámlálási adatok szerint Zernest (mai szóhasználatban: Zernyest) települést az 1850-s évekig visszamenőleg mindvégig túlnyomórészt románok lakták.
4A helyi érdekű vasútvonalat 1891. június 24-én nyitották meg.
5Az 1880-ban alapított Siebenbürgischer Karpatenverein úttörő szerepet végzett a Déli-Kárpátok hegységeinek turista szempontú feltárásában.
6Barcarozsnyó – jó állapotban fennmaradt parasztvára ma is a környék egyik népszerű látványossága.
7Az 1690. augusztus 21-én lezajlott zernyesti csatára utal itt a szerző.
8A Zernyesti-patak völgyéről van szó, melyben manapság már műút vezet.
9A Zernyesti-szorosról (Prăpăstiile Zărneştilor) van szó – a román prăpastie szó jelentése valóban: szakadék.
10Manapság Vladuska-nyeregként, illetve románul – az egykori államhatárra figyelmeztető tábla után – "La Table" néven is emlegetik.
11A ház 1896-ban leégett, de még abban az évben újjá is építették. Sorsát végül egy pusztító lavina pecsételte meg 1921-ben, ezután már nem épült ismét újjá.
12Manapság a magyar szóhasználatban a "Pásztor-csúcs" elnevezés elterjedtebb.
13Azaz a Királykő hasadéka, vagy más néven Hasadék-völgy (Valea Crăpăturii). A mai napig igen népszerű túraútvonal, leírása itt olvasható.
14Zenóga-réti esztena.
