A Királykő látogatása
gyorslinkek | szabályok | természetvédelem | veszélyek | szemét | vízhasználat | élővilág |
A nemzeti park területére való belépéshez a május 1. és október 31. közötti időszakban díjat kell fizetniük a látogatóknak (e kötelezettség alól kivételt képeznek a 14 év alatti gyermekek, valamint a park területén élők). A belépőt kétféle időtartamra lehet megváltani: 7 napra 5 lej, a teljes szezonra pedig 20 lej ellenében; erre jelenleg a zernyesti postahivatalban (Tiberiu Spirchez utca 12A), a nemzeti park látogatóközpontjában és a Plaiul Foii menedékházban, valamint a nemzeti park honlapján van lehetőség.
A látogatóknak továbbá néhány alapvető szabályt kell betartaniuk a nemzeti park területén:
- a jelzett turistautakról tilos engedély nélkül letérni (további részletek az alábbiakban);
- sátorozni a medvék miatt csak az arra kijelölt helyeken szabad (menedékházak mellett);
- mindenki köteles a saját szemetét lehozni a hegyről;
- tiltott a tűzrakás, kivéve a kimondottan e célra kijelölt helyeken;
- valamint tilos a növények és állatok gyűjtése, háborgatása, elpusztítása (ez a viperákra is vonatkozik).
A Királykő (sokszor egyébként életveszélyes helyeken vezető) jelzetlen ösvényein való túrázás, valamint a sziklamászás 2014-től szigorú feltételekhez kötött: egyrészt legalább 3 nappal a tervezett út előtt írásban be kell jelenteni a túra szándékát a nemzeti park adminisztrációja számára, másrészt tudomásul kell venni, hogy a védett élővilág zavarásának csökkentése miatt csak legfeljebb 5 fős csoportok mozoghatnak ezeken az útvonalakon.
Az alábbiakban a nemzeti park rövid bemutatását követően néhány megszívlelendő jótanács olvasható, hogy turistaként egyben természetbarátok is legyünk.
A Királykő számos ritka és védett növény (köztük például a királykői szegfű, mely a világon egyedül csak itt él) és állat (köztük denevérek, nagytestű emlősök) számára biztosít élőhelyet, de egyéb természeti értékei miatt is vitán felül megérdemli a lehető legmagasabb szintű védelmet. Papíron ugyan már 1938-ban kijelöltek egy 440 hektáros védett területet (tulajdonképpen magát a főgericet), amely 1972-ben 900 ha-ra bővült, ám a gyakorlatban ez a védelem szinte semmilyen konkrét formát nem öltött. A Királykőt végül 1990-ben nemzeti park rangra emelték, saját adminisztrációt azonban csak 1999-re kapott. A park magterülete jelenleg mintegy 4900 hektárra terjed ki, amelyet nagyjából 9900 ha védőzóna vesz körül. Sajnos védelem ide, védelem oda, a hegylábi régió erdőségeiben továbbra is folyik az illegális fakitermelés...
A Királykő Nemzeti Park igazgatósága és egyben látogatóközpontja Zernyest külterületén található (pontos cím: 505800 Zărneşti, Str. Toplitei nr. 150).
Nyitva tartás:
- H: zárva
- K-Cs: 1000-1600
- P: 1000-1400
- Szo: 1100-1500
- V: 1100-1300
Elérhetőségek:
- tel: +40/(0)268-223165
- fax: +40/(0)268-223008
- weboldal: www.pcrai.ro
- e-mail: office(kukac)pcrai.ro
/a (kukac) @ jelre cserélendő/
Kizárólag olyan túrákra vállalkozzunk, amit a kondíciónk, illetve az időjárási helyzet egyaránt megenged. A Királykőben tett túrákra általában nem jellemzőek a nagy légvonalbeli távolságok, ez azonban ne tévesszen meg senkit! Többnyire ugyanis tekintélyes szintkülönbségeket kell leküzdeni, ami sok energiát emészt fel. A sziklás, kőtörmelékes - ráadásul helyenként igencsak kitett - terep pedig az átlagosnál nagyobb odafigyelést kíván. Kimerülten, éhen-szomjan, átázva, fázva az ember kevésbé képes összpontosítani, ilyenkor pedig megnő az amúgy elkerülhető, banális balesetek bekövetkezésének esélye.
Bár csábítónak tűnhet a lehetőség, megfelelő helyismeret és sziklamászó tapasztalat nélkül mégsem ajánlott a Királykő nyugati falába vezető jelzetlen ösvények bejárása, ezek ugyanis rendre olyan szakadékvölgyekbe, vagy sziklapárkányokra vezetnek, amelyek a felkészületlen túrázók számára komoly életveszélyt jelentenek. A hegységet behálózó jelzett turistautak bőven elegendő izgalmat tartogatnak a Királykő világát megismerni vágyók számára - s csak ha már ezeket kersztbe-kasul bejártuk, akkor érdemes a rejtettebb, kevésbé vagy egyáltalán nem kiépített csapások felé kacsingatni...
Nyáridőben a hirtelen kialakuló zivatarok és az őket kísérő villámok jelentik a legnagyobb veszélyt a hegyen, de a nedves állapotban igen csúszós mészkőn való közlekedés is igen balesetveszélyes (különösen amikor a csapadék ráfagy a sziklára). Télen az alattomos hópárkányokkal telehintett, kicsúszásveszélyes főgerinc és a meredek, lavinák által rendszeresen felszántott hegyoldalak rendkívül veszélyesek; az ilyen terepek csakis jól felkészült hegymászók számára járható „csemegék”. Egyszerű turistáknak az erdőhatár fölé ilyenkor semmiképp sem ajánlatos merészkedni. E szabály figyelmen kívül hagyásából sajnos nem egy szerencsétlen kimenetelű baleset történt már...
Milka Zsolt magashegyi túrákkal foglalkozó kitűnő oldalán bővebben olvashatunk a általános veszélyekről, a zivatarokról és a lavinákról is.
Biztos vagyok benne, hogy sokak számára magától értetődő, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: hegyi tartózkodásunk alatt termelt hulladékainkat mind le kell hozni onnan! Egyrészről nagyon elszomorító a természetben szétdobált szemét látványa, de ami még fontosabb: rendkívül káros hatással van a sérülékeny ökoszisztémára. Szerencsére a Királykő ebből a szempontból nincs rossz helyzetben, de ahhoz hogy továbbra se kerüljön abba, nekünk is tennünk kell. Ha módunkban áll, mások „hagyatéka” mellett se menjünk el tétlenül! Erre a célra még a rövidebb kirándulásokra is jó ötlet magunkkal vinni egy kisebb zacskót, amit kívülről rá tudunk rögzíteni a zsákunkra.
Több napos nomád túrák esetén érdemes még bevásárlás előtt végiggondolni a magunkkal vinni kívánt élelmiszerkészlet összeállítását. Konzerveket például már csak a súlyuk miatt sem célszerű bepakolni (a „páncélzat” fel-le cipelése fölösleges). Az előkészületek során pedig megszabadulhatunk sok fölösleges műanyag csomagolástól is, amikkel fent a hegyen csak gondunk lenne.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a Királykő mészkőgerincén nincs lehetőség vízvételre, csak mélyen lent a völgyfőkben. Ezért minden túra előtt alaposan fel kell tankoljuk ivóvíztartalékainkat a legutolsó útba eső vízforrásnál, a későbbiekben pedig igyekezzünk előrelátóan beosztani a rendelkezésre álló készletet.
Néhány fontosabb vízvételező pont:
- Botorog-csorgó (a Kis-Királykő keleti tövében, a Zernyesti-patak völgyében)
- Curmătura-menedékház mellett (a Kis-Királykő déli oldalában)
- Zerge-forrás (a Forrás-völgyi nyeregtől ¼ órányi ereszkedésre nyugat felé - időszakos jellegű!)
- Vladuska-forrás (Vladuska-nyereg - keleti oldal)
- Spirla-forrás (Spirla-menedékkunyhó - nyugati oldal)
- Orlovszky-forrás (a Călineţ-szakadékvölgy alján található Sárga-falnál - nyugati oldal)
A csekély vízmennyiségre és az élővilágra való tekintettel, amennyire csak tudjuk, óvjuk a források és hegy lábánál csörgedező patakok tisztaságát!
A Királykő erdeiben sok medve él, tartsuk ezt szem előtt, ha sátrazni készülünk. Hívatlan látogatók elkerülése érdekében az illatos dolgokat (élelem, szemét, piperecuccok) tároljuk jól záró műanyag dobozokban, lehetőleg a sátortól távolabb elhelyezve (például egy kissé távolabbi fa magasabb ágára akasztva). Hasonló okból kifolyólag tartózkodjunk az erdőben történő vadkempingezéstől (ami a nemzeti park területén egyébként is tilos).
Próbáljuk meg a lehető legkevésbé háborgatni a növényeket és az állatokat! Ennek a kívánalomnak nagyrészt eleget lehet tenni, ha a kijelölt turistaösvényeken közlekedünk, nem „gyűjtögetünk”, és nem hangoskodunk. Az utóbbi főleg nagyobb társaságokban fordulhat elő, és jellemzően nem vesszük észre magunkon. Így viszont jó eséllyel elzavarjuk környékről az összes állatot, megfosztva magunkat (és másokat) olyan élmények lehetőségétől, mint például egy zergecsalád megpillantása. A zergéket meg se próbáljuk üldözőbe venni egy közeli fotó reményében, hisz úgyis gyorsabban és biztonságosabban mozognak a mi számunkra veszélyes sziklás terepen, viszont felesleges stresszt okozunk nekik az üldözéssel. Közelképekhez egy jó optikai zoom eredményesebb. Zergékkel egyébként aránylag gyakran találkozhatunk a Királykőben, a terepviszonyok miatt itt talán kissé kevésbé félénkek is ezek az állatok. Ha óvatosan és figyelmesen közlekedünk, akkor szerencsés esetben akár néhány méter távolságból is megszemlélhetjük őket.
Viperák jelenlétére a hegység teljes területén számíthatunk. Legyünk elővigyázatosak és körültekintőek, mielőtt egy sziklarepedésbe kapaszkodnánk, vagy leheverednénk a fűbe! Amennyiben viperával találkozunk, kerüljük ki nagy ívben, vagy ha ez nem lehetséges, inkább forduljunk vissza, de semmiképp se próbáljuk meg elzavarni vagy elpusztítani! Általában közeledtünkre amúgy is elmenekülnek. Hogyha ez nem sikerül nekik és fenyegetve érzik magukat, „S” alakú támadó pózt vesznek fel. Ilyenkor tanácsos azonnal faképnél hagyni őket, hogy elkerüljük a marást. Viperákkal kapcsolatosan bővebb információkkal szolgál Krecsák László írása az Erdélyi Gyopár 2003/4 számából.