Múltidéző
Szép vagy óh Erdély! 20 év óta bámúlom szépségedet, bejárva minden vidéked zegét-zugát; de még mindig új és új, eddig nem sejtett bájaidat fedezem fel.
A Kis-Királykő lábánál épűlt menedékház felavatása3 alkalmat adott a 60 kirándúlóból hármuknak a Nagy-Királykő megmászására: erről akarok egyet mást elmondani, már csak hálából is, hogy ott nem maradtunk, a mihez 3–4 ízben igen közel voltunk.
Az első igazán természeti ritkaság a mi meglepett a zernesti patak forrása. A falutól negyed órányira a sziklából kilencz ágban egymás mellett ember deréknyi nagyságú források, azaz kész patakok törnek elő, melyek jéghideg, kristálytiszta vize csakhamar egyetlen nagypatakká egyesül. Először azt hittük, hogy a nagy viztömeg egy búvópatak napfényre törése; de a Kis-Királykő sziklái alól jövén, ott lát először napvilágot. Vize oly átlátszó még a faluban is, hogy egy gombostű meglátszanék a fenekén.
Második természeti ritkasága e vadregényes szép vidéknek, egy félórányira ettől, a hegység belsejében, a Propasta4 nevű hegy-hasadék fantaztikus égnek meredő szikláival, patakkal az alján. A Tordahasadéknál nagyobb, szebb és vadregényesebnek tartják.
Ennek a szádájától vezet fel az újonnan készített túrista út, az E. K. E. Brassó-megyei osztálya által (Bethlen András gróf és az E. K. E. központi igazgatósága anyagi támogatásával) épittetett menedékházhoz, melyről remek kiállitás nyílik a Királykő sziklagerinczeire és az alattok elterűlő keleti magas völgykatlanra, melynek tisztásain juhásztanyák (sztinák) látszanak s a fatenyészet végső határán, az oláhországi határszélen, a Nagy-Királykő legmagasabb csúcsa alatt a szász Kárpát-Egylet menedékháza fehérlik5.
Az E. K. E. menedékháza Kis-Királykő alatt.
Hirschfeld Sándor felvétele
Az első (a magyar menedékház) 3 óra alatt a völgyből kényelmesen elérhető. A második (a szász) onnan 2 óra járásnyira fekszik.
Az első menedékház felett egy óra járásnyira, meredeken kapaszkodó úton (a mely előbb-utóbb serpentinákra6 átváltoztatandó) jutunk fel a Crepatura7 (szakadék) nevű sziklahasadék fölé, mely a Kis és Nagy-Királykőt elválasztva meredeken esik alá a Barcza felső vőlgyére, Zernest felett.
Ebből emelkedik ki a Szent István csúcs nevü szikla torony. (A Crepaturát képben is bemutatjuk)
A »Krepatura« hasadéka a Nagy- és Kis Királykő között.
Hirschfeld Sándor felvétele
A Crepatura feletti tetőről remek kiálitás nyilik a Zernest felett (északra) elterűlő hegyes vidékre, melynek magas plateauin szántóföldek tarkállanak. Látszik a zernesti csatatér, melyen Teleki Mihály 1690 aug. 21 a Thököly kurucz-török-tatár hadaival szemben vívott ütközetben8 elesett; távolabb a brassai9 hegyek, s közvetlen közelben nyugatra a Nagy-, és keletre a Kis-Királykő hatalmas sziklafalai és csúcsai.
A remek kilátó ponton (melyen a kirándúló társaság csoportképe látható) gr. Bethlen András ő exciája egy pavillon építését határozta el, mely még az ősz folyamán elkészűl10.
A Királykő lábánál, a »Krepatura« felett.
Hirschfeld Sándor felvétele
Megjegyzésre méltó, hogy a katonai térkép Kis-Királykőnek a Crepaturától nyugotra eső első csúcsot nevezi (1923 m.), a mely pedig már a Nagy-Királykő hosszan elnyúló sziklafalához tartozik, nem pedig a szakadéktól keletre eső külön szikla tömböt, pedig a vidéken mindenki ezt nevezi Kis-Királykőnek11, mint a mely valósággal külön áll és mintegy fia a Nagy-Királykőnek, mely egy hosszú kőrívet alkotó nagy sziklafal, több kimagasló csúcscsal, melyek magassági méretei így következnek egymásután keletről nyugat felé: 1923, 2068, 2154, 2129, és a főcsúcs: 2241 méter.
Ez utólsó tetején az ország határszélén a határjelző fán a 201. szám áll, a menedékház12 felett van a 200-ik országos határdomb és faoszlop.
Ennek a legmagasabb csúcsnak megmászását tűztük ki czélunkúl ama kedves és kitűnően sikerűlt menedékház-felavatási ünnepély alkalmával, melyet ott aug 22-én központi, brassai és szász kárpátegyleti túristák ünnepeltünk.
A felavatás, ebéd, poharazás, köszöntők, tilinkó és dalólás s a zergevadászok sortüze után a társaság zöme levonúlt a völgybe, mi hárman, br. Mannsberg Sándor, Hirschfeld Sándor13 és e sorok írója egy ügyes vezetővel Minia Józseffel és két podgyászhordóval neki vágtunk a Nagy-Királykőnek.
A magyar-menedékháztól d. u. 5 órakor elindúlva néhány patak mélyedésén és magas partemelkedésén átkelve, többnyire szép fenyves erdőn keresztűl 7 órakor megérkeztünk a szász menedékházhoz. – Feljegyzésre méltó episod mindössze az, hogy útközben fajdkakast láttunk és megnéztük egy sztina14 belsejét, hol épen fejték a juhokat. A juhászatra nagyon alkalmas völgykatlan ez a Királykő alatti, úgy, hogy a katonai térképen magán öt sztina van megjelölve.
A szász menedékház kisebb, mint a magyar, de nagyon csinos: széles tornáczczal, két szobával, üvegablakokkal és kivűl deszkával. 600 frtba került, míg a magyar 1100 frtba. Két szoba van benne, mint amabban. Sajnos, mi csak külsőleg láthattuk, mert be volt csukva. Kulcsa a mi vezetőnknél áll, a ki építette is, de ő Zernestről zergevadászatra indúlva, nem tudván még akkor, hogy minket a Nagy-Királykőre kisérni fog, nem hozta magával. Így hát kivűl a fenyves mellett, szabad ég alatt háltunk, fenyőgalyakból rögtönzött fekvőhelyen, lobogó tűzzel a lábunk alatt.
A szomszédos sztinából kaptunk tejet, túrót; theát is főzve, pompás vacsorát csaptunk, s 9 órakor már lefeküdve gyönyörködtünk a csillagos égben, a tejút milliárd csillagjában, Csaba királyfi székely vitézei lópatkó szögeiben15.
3 óra után ébredtünk fel, de megvártuk a nap fölkeltét, hogy éjjeli tanyánkat és a Nagy-Királykő felettünk emelkedő csúcsát s az útirányt, mely oda vezet, lefényképezzük, Az első nem sikerült (fényt kapott), a másikat bemutatjuk, mert tisztán látható rajta az a hasadék, melyen a menedékháztól a felfelé kapaszkodás kezdődik s a Királykő főcsúcsa alatt emelkedő sziklák.
A Nagy-Királykő délkeleti oldala, a szász K. E. menedékházával.
Hirschfeld Sándor felvétele
5½ órakor megindúlva, egy meredek szakadék alján kapaszkodtunk fölfelé, melynek nyugati szegélyén átkelve, 1 óra múlva benn voltunk Oláhországban s itt egy gyepes meredek oldalon folytattuk útunkat kígyóvonalokban tekeregve. Fél óra múlva sziklák alá érkeztünk, a hol az utolsó sekélyke forrásból néhány korty vízzel enyhítettük szomjunkat. Innen már remek kilátást élveztünk a szemben álló Bucsecsre, alatta a Törcsvári-szoros hullámos hegyeire s ben Oláhországban a Dimbovicza völgyszakadékára, a rukkori czukorsüveg hegyre, háta megett Campu Lungu városka fehér falaira stb. Itt magasság-mérőnk 1960 m. magast mutatott.
Másfél óra múlva, minden nagyobb fáradság nélkűl többnyire gyepes legelőn kapaszkodva a meredek oldalon, tátongó mélységek felett, fenn voltunk a főcsúcson, a hol nagy kőrakás s határjelző czövek áll, északi oldalán M. O. (Magyarország), a délin R. (Románia) fölírással s alattuk 201 szám, a határjelek sorszáma.
A Nagy-Királykő csúcsa és főgerincze.
Hirschfeld Sándor felvétele
Időnk oly tiszta volt, hogy kivánni sem lehetett szebbet. Láttuk a Keleti Kárpátok határlánczolatát, a máramarosi és beszterczei havasoktól lefelé a gyergyai, csíki, háromszéki határhegyeket végig s a közvetlen közelben alattunk, mint három strázsára kiállított őrszem a magas Bucsecs előtt, a Tömösi szoros két oldalán, a Diákos-tető (a brassaiak kedvencz kiránduló helye: a Schuller16, 1804. m.), a Nagy-Kőhavas (Pietra Mare 1840. m.) és a Bodza-szorosnál a Csukás emelkedett.
A Bucsecsen innen alattunk terült el a Törcsvári-szoros. A nyugati oldalon emelkedtek a Fogarasi havasok keleti csúcsai, s tisztán látható volt (képben is megörökítettük)17 az az út, melyen Thököly Imre a »kuruczkirály« 1690-ben a havasokon átkelt, mint Hannibál az Alpeseken, a Dimbovicza völgyétől, a Királykő háta megett felkapaszkodván a Tamás-csúcs alá (1731.m.) s a Hosszú-hegy oldalán, a Csákán-csúcsot megkerűlve a Török-gerinczen lebocsátkozott az ő kurucz-török-tatár seregéről elnevezett Török-völgybe18 s innen a Barcza-völgyén végig Zernest alá, a hol háta mögé kerűlvén a Törcsvári-szorosban álló német és erdélyi seregnek, a csatában (aug. 21.) Teleki Mihály is elesett, Heisler tábornok elfogatott.
E hegy-labirinthustól északra csillámlott a fogarasi síkság, maga Fogaras is látszott. A keleti sík lapályból láttuk a Barczaságot, a háromszéki síkságot, az Olt áttörését Tusnádnál, balra tőle a Hargitát, Erdővidékét, még feljebb a görgényi hegyeket stb.
A fölséges kilátás bőven kárpótolt az eddigi fáradalmakért, talán még a leszállás borzadályos és életveszélyes nehézségeiért is.
A csúcsról lemenetelt ugyanis kirándulásunk főtanácsadói úgy irányították, hogy lefelé a Királykő északi19 oldalán ereszkedjünk le, a hol hamarabb (állítólag 3 óra alatt) elérjük a Barcza völgyét, a hol bennünket Orlovszky Gyula20, Brassó város főerdésze és Czámpa Gusztáv járásbiró kocsival és jó gulyással várni fognak. Vezetőink erre kalauzoltak lefelé, a csúcson villásreggelizés után ¾10 órakor elindúlva.
A Királykő északi oldala merő sziklákból áll, melyek szinte függőleges irányban rohamosan szállnak alá a Barcza-völgyére. Ezek közt a függőleges sziklafalak közt kellett nekünk leereszkednünk a 2241 m. magas csúcsról.
Eleinte csak vigan ment a »katabázis«21: a torony magas sziklák között, kőtörmelékeken, sziklahasadékokon át, piros festékű jelek mutatták az irányt, a merre kanyarogni kellett. A hol földet, vagy pláne gyepet találtunk, melybe túrista-botjaink szögét belevághattuk, ott gyöngy élet volt, de a sziklán a túrista-bot sem segít, csak a kéz és láb.
Egy óráig kanyaroghattunk egyik szikla-katlanból a másikba, midőn egyszerre egyik völgykatlanban a piros jelző-pontok megszakadtak s egy mélységes szakadék tátongott előttünk.
A vezetők magok is zavarba jöttek, midőn látták, hogy itt tovább élő ember nem haladhat, ha csak a szédítő mélységbe zuhanni nem akar. Hárman háromfelé indultak az útirányt keresni s mi tétlenségre kárhoztatva vártuk a jó szerencsét egy óráig, elgondolva, hogy itt találhat az éjszaka is. Én emlékeztem, hogy piros jelzéssel előbb azt a felirást láttam egy kövön, hogy »In Krumholz, links«22 s mi el is haladtunk a törpe fenyő bokrok mellett, a honnan újabb jelek vezettek (tévesen jelezve!) idáig eme labirinthusba. Visszafelé indúltam a sziklák között, hogy ezt a felírást megtaláljam, de mielőtt odáig értem volna, a fővezető megtért kutató útjából s visszavezetett e kritikus ponthoz, onnan be a törpefenyőbe s a sziklák tetején át, a hol bőven szedhettük a gyopárt, be egy másik szakadékba.
A leereszkedés itt borzalmas és életveszélyes volt! Egyik társunkat, hasra fektetve, lépésről lépésre vezette a vezető, én nyomukban haladtam, harmadik társunk botját a kövek közé szúrva, lábát neki feszítve leült s borzadva bámult le a mélységbe s kijelentette, hogy ő vezető nélkűl egy lépést sem tesz tovább, mert szédűl és fél a lezuhanástól. Mikor mi leértünk a meredély aljára, a vezető visszament érte s úgy vezette (nem kézen, hanem lábon fogva) hason fekve le a szakadékon, lábát minden lépésnél fogva és irányítva, hogy hova tegye, s kezével kapaszkodván, a miben lehetett.
A vezető kijelentette, hogy ez még »komót«24 út, jön még ennél czifrább is, a hol ők is leteszik a pakkot s egymást is tartják és támogatják.
Alig mondotta ki, előttünk állt egy sziklaél, melyen át kúszva a másik szakadékba kellett jutnunk.
Itt kapaszkodni! vezényelt Minia Jószip uram, rámutatva az előttünk álló sziklafalra.
Kapaszkodni, de hogyan? mikor a szikla köve meredek s gömbölyü, nincs kiálló tagozata, a hova lábát kezét ileszsze a kapaszkodó, s alatta tátongó mélység!
»Csak kurázs25! — vezényel a zergevadász, — keresni kicsi kő és megfogni. Ez komót!«
Ők magok is lerakták a pakkokat s egyik előre kúszva a lábunkat dirigálta, hogy hová, melyik kis kődarabra tegyük, a másik fent a kezünket fogta, s úgy eresztettek óvatosan alá. 5–6 ilyen lépés után a tulsó oldalon leeresztettek egy szük sziklahasadékba, a hol nagyokat nyújtózva lehetett csak egy-egy talpalatnyi lábtámpontot találni.
Itt egyenként keltünk át s egymásért nagyobb remegést állottunk ki, mint kiki magáért.
Jószip pedig félig magyarúl félig oláhúl kommandirozott: »ide láb, keress kicsi kő, jól fogd meg! fordítsd hasadat! ne nekem, sziklára fordítsd! hosszut nyujts lábodat«! stb. stb.
Bizony bizony, nem volt tréfa dolog – s ha tudjuk hová jutunk, inkább választottuk volna a felmenet megtett hosszú, de kényelmes útat.
Még két ilyen hajmeresztő életveszélyes helyen kellett átkelnünk; egy sziklagerinczen, mély szakadékkal alatta, a hol egy ballépés vagy lecsuszamlás biztos halál, majd egy keskeny kőpárkányon, melyen megint két-két vezető dirigálta kezünket, lábunkat, hogy hova lépjünk s mibe kapaszkodjunk. Ez utóbbi »salto mortale« volt vagy 20 lépés hosszú.
Mekkora megkönnyebbűlés volt, mikor ismét kőtörmelékekre jutottunk, a hol egyéb veszély nem fenyegetett, mint hogy a hátul jövők lába alatt megindult kő üti le az előljárókat.
Mikor a sziklák alá értünk: legelőbb is gratuláltunk egymásnak a szerencsés megmeneküléshez. Egyik társunk kijelentette, hogy mától számítja második életét, mert egy órával ezelőtt már lemondott az életről. Végűl azzal vettünk magunknak elégtételt, hogy a magunkkal czipelt fénykép-masinával lekaptuk az ördöngös sziklák egy részét (melyet bemutatunk!)
A Nagy-Királykő északi sziklafala egy része,
amerre túristáink leereszkedtek.
Hirschfeld Sándor felvétele
A kép balfelöli alsó részén két szikla üreg látszik26, melyek mögött katabazisunk vezetett. Hátulról olyan, mintha egy gothikus kapu volna. Vezetőnk tévedésből majdnem bele kommandírozott ebbe a mélységes szakadékba. Azt mondja: »erre emlékszem, jó lyuk, piros van benne« ! (értette az útjelzés piros foltjait). Már már beleléptem, mikor észrevettem a feneketlen mélységet, mely alatta tátong; a piros nyil nem benne, hanem mellette mutatja az irányt.
Ilyen kalandok után értünk 5 óra alatt a sziklák alá, a hol egy nagy hótömeg huzódott meg a legalsó sziklatömb aljában. Lehetett 4–5 m. mélységü s vagy 40 nm. felűletű fagyos hó, melyből kiki szomját enyhítette. Az oláhok úgy szopogatták, mintha igazi fagylalt lett volna.
Az erdőben málnabokrok sűrű bozotjában törtetünk lefelé út nélkűl, mignem elértük Sperla-patak völgyét, majd a tágas Tamás-völgyet s ennek a Barczába ömlésénél ½ 5 órakor a vadászlakot, hol ismerőseink már aggódva vártak a párolgó gulyással. Az előre jelzett 3–4 óra helyet 6 ¾ óráig tartott a levonulás, melyhez »hasonló lyókat« senkinek sem kivánunk.
Másfél óráig tartott még kocsin Zernestet elértük a Királykő meredek szikla fala alatt a Barcza szűk völgyén lefelé. Épen hogy megérkeztünk a 7 ó. 20. p. induló vonathoz, melyen Brassóba siettünk.
Másnap (aug. 24.) reggel felmentünk a határszéli Predeálra s meglátogattuk a Tömösi-szorosban nyaraló Schandl Mihály vasuti felügyelő, h. üzletvezető urat és kedves családját, kikkel a Fetifoj-tetőre kirándulván a Bucsecs zordon szépségeiben gyönyörködtünk.
Megkoronázta felejthetetlen emlékü kirándulásunkat a Tömösi-szoroson tresszinán való lejövetelünk, a mely föltárta előttünk a vadregényes szoros fönséges panorámáját, melyet a természet villatelepekké praedestinált. Az oláhok már felfedezték ezt s Predeálon rohamosan épűlnek a villák a kopár tetőn: pedig mennyivel szebb és bájosabb a Tömösi-szoros?! Megérjük-é, hogy a nyaralni rendesen külföldre járó magyar közönség valahára ezt is felfedezze?!
Lábjegyzetek (Budai Péter)
1Szádeczky-Kardoss Lajos korának jeles történésze és utazója, egy ideig részt vett az Erdélyi Kárpát Egyesület vezetőségében is (személyéről részletesebben olvashatunk Dr. Polgárdy Géza emlékező írásában, valamint Marquis Jean d'Ory korabeli bemutatásában).
2Megjelent az Erdély VI. évfolyamának 8-10. számában (126-130. oldal), 1897-ben.
3Az Erdélyi Kárpát Egyesület egy korábbi vadászkunyhó helyén épített menedékházat a Kis-Királykő alatt, melynek avatási ünnepségére 1897 augusztus 22-én került sor. A szerző ezen az eseményen a szervezet alelnökeként vett részt. A csinos faház sajnos nem sokáig szolgálhatta a turistákat, 1903-1904 telén ugyanis gyújtogatás következtében leégett.
4A Zernyesti-szorost akkoriban a román „Prăpăstiile Zărneştilor” névből képzett „Propasta” néven emlegették.
5Az Erdélyi Szász Kárpát Egyesület (SKV) által 1881-ben a Vladuska-réten (közvetlenül az akkori államhatár közelében) épített menedékházról van szó (ma már nem létezik, 1921-ben egy lavina semmisítette meg).
6Értsd: „szerpentines vonalvezetésű útra”.
7A Királykő hasadékáról (Hasadék-völgy) van szó, amire akkoriban többnyire románból átvett nevén (Crepatura/Krepatura) hivatkoztak.
8A csatáról neves írónk, Jókai Mór is megemlékezik „A magyar nemzet története regényes rajzokban” c. művében.
9Értsd: „brassói”.
10Ez később meg is valósult. Egy 1908-as útibeszámolóban még megemlítik, későbbi sorsáról jelenleg nem tudok többet.
11Az ehhez hasonló tévedések nem mentek ritkaságszámba a korabeli katonai térképeken...
12Itt a Vladuska-réti szász menedékházról van szó.
13Az útibeszámolót kísérő fényképfelvételek szerzője, személyéről Dr. Tulogdy János emlékező írásában, valamint Killyéni András újságcikkében olvashatunk bővebben.
14Pásztorszállás, esztena (a román „stâna” szóból).
15Népmondák a székelyek ősének tartott hun Csaba királyfihoz és seregéhez kötik a Tejút csillagait.
16Azaz a Keresztényhavas (román nevén pedig: Postăvaru).
17Ezt a fotót nem publikálták az újságban.
18A „törökös” földrajzi elnevezések épp ennek a csatának az emlékét őrzik (ma is megtalálhatjuk őket a térképeken, bár nem pont ugyanúgy, ahogy jelen leírásban szerepelnek). A csatáról részletes leírást ad a szerző „Thököly erdélyi fejedelemsége” c. munkájában.
19Valójában inkább nyugati – hisz a beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy a híres Deubel-féle úton ereszkedtek le.
20Valószínűleg róla kapta nevét a Călineţ-völgyben (a Sárga-fal aljában) található, ma is ezen a néven ismert Orlovszky-forrás.
21Jelentése: a mélységbe történő leszállás, alászállás.
22Deubel 1887-ben látta el piros jelzéssel az előző évben általa elsőként bejárt útvonalat.
23Deubel német nyelvű felirata, jelentése: „a törpefenyvesben balra”.
24Jelentése: „kényelmes”.
25Azaz: „bátorság” (románul „curaj” – mint a szerző később megemlíti, vezetőjük kevert magyar/román nyelven beszélt velük).
26Valóban jól kivehetők a képen a manapság „La Zaplaz” néven jobban ismert Deubel-üregek.
