Turistautak
| általános tudnivalók | útinformációk |
Általános tudnivalók
a gyalogsztrádákról
Jelzésrendszer
A Királykő turistaútjain a Romániában „szabványos” három szín (vörös, sárga, kék) és négy forma (sáv, kereszt, háromszög, pont) kombinációjával találkozhatunk. Az erdős részeken fákra, feljebb pedig kövekre (ritkábban oszlopokra) festve találjuk a jelzéseket. Az utóbbi évek során néhány út jelzését felújították (például a Curmătura menedékháztól a Hasadék-nyereg, a Forrás-völgyi-nyereg és a Hegyes-csúcs felé vezetőket), ugyanakkor vannak elhanyagoltabb részek is (főleg a keleti oldal aljában lévő erdőirtások területén).
Karakter
A Királykő turistaútjainak jellege magasság és terepviszonyok függvényében erősen változik. Ezeket a hegység jellegéből fakadóan három csoportba sorolhatjuk: 1) a főgerincet követő; 2) a főgerincre többnyire merőleges fel-, illetve levezető; és 3) a vonulatot körülölelő hegylábi úthálózatra. Az utóbbiakat leszámítva általában nagy szintkülönbségeket kell leküzdeni, a jó erőnlét mellett pedig sokszor a szédülésmentesség sem árt.
A főgerincen és az oda vezető utak sziklás részein több helyütt a kezünket is használnunk kell a továbbhaladáshoz, időnként pedig láncos/acélsodronyos szakaszok teszik biztonságosabbá a kitett, meredek sziklaletörések mellett lévő utakat. Nedves időben ezek az utak veszélyesen csúszóssá válhatnak, kiváltképp ha lefagynak. Helyenként a felgyülemlő apró kőtörmeléken még száraz időben is könnyen megcsúszhat a lábunk, ez különösen a gerinc kitett szakaszain int fokozott óvatosságra. A hegylábi régió erdőségeiben (ahol nem irtották ki) már nem kell ilyen nehézségekkel számolni, a turistautak sok esetben erdészeti utakat követnek, de akad köztük gyalogösvény is.
A hegység túraútvonalainak négy fő találkozási pontja alakult ki az idők során: a Curmătura menedékház és a Vladuska-nyereg („La Table”) a keleti oldalon, valamint a Plaiul Foii menedékház és a Kis-Tamás-nyereg („Királykő válla”) a nyugati oldalon. Királykői kalandozásaink során ezek közül többet is biztosan érinteni fogunk, érdemes megjegyezni őket. A két említett nyereg mellesleg a vonulaton keresztirányban áthaladó Kárpátok-főgerinc részeként is fontos.
Az alábbi lista a Királykő leggyakrabban látogatott turistaútjait igyekszik felölelni (kiterjesztése folyamatban van, a többi útvonalra még egy darabig várni kell). A felsorolt utak többségéhez részletes vagy általános útleírás tartozik, valamint egy-két kivételtől eltekintve az összes útvonal megtekinthető a kiralyko.ro GPS alapú térképén is. Az itt megadott időtartamok irányadóak – természetesen egyéni kondíciótól függ, hogy ki mennyi idő alatt teljesít egy adott távot és szintet. Az oldalon közölt információk naprakészen tartásában számítok az olvasók terepi tapasztalataira, bármilyen változás vagy kiegészítés bejelentését szívesen veszem.
Zernyest → Zernyesti-szoros → Curmătura-menedékház
8,2 km | 3 óra | +680 m | –10 m | metszet | térképen
Ha hasznosnak találod az itt található túraleírásokat és megteheted, támogasd a kiralyko.ro fenntartását és fejlesztését hűtőmágnes vásárlással, adományozással, vagy utasbiztosítás kötésével!
Kiindulási pontunk a Gura Râului turistaház Zernyest határában (a város központjától kb. 3 km). Útvonalunk első szakasza a Botorog-csorgó melletti parkolóig megegyezik a Zernyesti-szorosba tartó kék sáv jelzésnél leírtakkal. Idáig autóval is könnyen eljuthatunk (a városból a Magura falu irányába tartó utat kell követni, melynek utolsó 500 métere makadámút, de jól járható). A nevével ellentétben igen bő hozamú kúttól az erdőbe letérő sárga sáv jelzést követjük. Kezdetben enyhe emelkedőn haladunk felfelé a Dănişor-patak völgyében, mígnem egy éles kanyarral balra fordul az út. Innen szerpentinező üzemmódban folytatjuk tovább a lombhullató erdővel benőtt hegyoldalban. Fáradalmainkat az utolsó előtti kanyarban (kb. 1200 m magasságban) felállított padon pihenhetjük ki, szomjunkat pedig a jobb kéz felé letérő ösvény végében található forrás vizével enyhíthetjük. A továbbindulást követően leküzdjük még az utolsó cikk-cakkot, majd az erdőből kiérve egy jókora tisztás alján találjuk magunkat.
A tágas Zănoaga-rétre érkeztünk, ahol hirtelen megnyílik a táj: nyugat felé előttünk emelkedik teljes szépségében a Királykő fehér mészkő csipkegerince, keletre tekintve pedig a Törcsvári-szorosra látunk rá, mögötte a látóhatárt uraló Bucsecs (Bucegi) hegység tömbjével. A földrajzkönyvbe illő ördögszántásos (karrmezős) rétet északnyugat felé szeljük át, útközben magunk mögött hagyva egy esztenát és az itatóknál jobbra letérő kék pont jelzést, mely a Kis-Királykőre vezet. Hamarosan újra erdőbe érünk. Az immár fenyvesben haladó, kisebb-nagyobb emelkedőkkel tarkított, széles turistaút most már egyenesen a Curmătura menedékház felé tart, mi pedig a hegység szívéhez közeledve – amennyire az erdő engedi – egyre többször és egyre közelebbről csodálkozhatunk rá a Nagy-Királykő keleti oldalának sziklavilágára.