Turistautak
| általános tudnivalók | útinformációk |
Általános tudnivalók
a gyalogsztrádákról
Jelzésrendszer
A Királykő turistaútjain a Romániában „szabványos” három szín (vörös, sárga, kék) és négy forma (sáv, kereszt, háromszög, pont) kombinációjával találkozhatunk. Az erdős részeken fákra, feljebb pedig kövekre (ritkábban oszlopokra) festve találjuk a jelzéseket. Az utóbbi évek során néhány út jelzését felújították (például a Curmătura menedékháztól a Hasadék-nyereg, a Forrás-völgyi-nyereg és a Hegyes-csúcs felé vezetőket), ugyanakkor vannak elhanyagoltabb részek is (főleg a keleti oldal aljában lévő erdőirtások területén).
Karakter
A Királykő turistaútjainak jellege magasság és terepviszonyok függvényében erősen változik. Ezeket a hegység jellegéből fakadóan három csoportba sorolhatjuk: 1) a főgerincet követő; 2) a főgerincre többnyire merőleges fel-, illetve levezető; és 3) a vonulatot körülölelő hegylábi úthálózatra. Az utóbbiakat leszámítva általában nagy szintkülönbségeket kell leküzdeni, a jó erőnlét mellett pedig sokszor a szédülésmentesség sem árt.
A főgerincen és az oda vezető utak sziklás részein több helyütt a kezünket is használnunk kell a továbbhaladáshoz, időnként pedig láncos/acélsodronyos szakaszok teszik biztonságosabbá a kitett, meredek sziklaletörések mellett lévő utakat. Nedves időben ezek az utak veszélyesen csúszóssá válhatnak, kiváltképp ha lefagynak. Helyenként a felgyülemlő apró kőtörmeléken még száraz időben is könnyen megcsúszhat a lábunk, ez különösen a gerinc kitett szakaszain int fokozott óvatosságra. A hegylábi régió erdőségeiben (ahol nem irtották ki) már nem kell ilyen nehézségekkel számolni, a turistautak sok esetben erdészeti utakat követnek, de akad köztük gyalogösvény is.
A hegység túraútvonalainak négy fő találkozási pontja alakult ki az idők során: a Curmătura menedékház és a Vladuska-nyereg („La Table”) a keleti oldalon, valamint a Plaiul Foii menedékház és a Kis-Tamás-nyereg („Királykő válla”) a nyugati oldalon. Királykői kalandozásaink során ezek közül többet is biztosan érinteni fogunk, érdemes megjegyezni őket. A két említett nyereg mellesleg a vonulaton keresztirányban áthaladó Kárpátok-főgerinc részeként is fontos.
Az alábbi lista a Királykő leggyakrabban látogatott turistaútjait igyekszik felölelni (kiterjesztése folyamatban van, a többi útvonalra még egy darabig várni kell). A felsorolt utak többségéhez részletes vagy általános útleírás tartozik, valamint egy-két kivételtől eltekintve az összes útvonal megtekinthető a kiralyko.ro GPS alapú térképén is. Az itt megadott időtartamok irányadóak – természetesen egyéni kondíciótól függ, hogy ki mennyi idő alatt teljesít egy adott távot és szintet. Az oldalon közölt információk naprakészen tartásában számítok az olvasók terepi tapasztalataira, bármilyen változás vagy kiegészítés bejelentését szívesen veszem.
Zernyest → Zernyesti-szoros → Curmătura-menedékház
8,2 km | 3 óra | +680 m | –10 m | metszet | térképen
Zernyest → Zernyesti-szoros → Vladuska-nyereg (Határtábla)
9 km | 3 óra | +630 m | –10 m | metszet | térképen
Ha hasznosnak találod az itt található túraleírásokat és megteheted, támogasd a kiralyko.ro fenntartását és fejlesztését hűtőmágnes vásárlással, adományozással, vagy utasbiztosítás kötésével!
Több másik jelzéssel karöltve ez az útvonal is Zernyest határából indul (a központtól 2,1 km-re lévő Gura Râului turistaháztól) a Zernyesti-szoros felé, ezért nyomvonala rövidebb-hosszabb ideig megegyezik azokéval (lásd a kék sáv leírását). Legelőbb a sárga sáv és piros sáv jelzések ágaznak le a Botorog-kútnál, a kék sáv jelzésnek pedig a Zernyesti-szoros vége felé, a Vladuska-patak által kimélyített Macska-szoros (Cheile Pisicii) bejáratához érve intünk búcsút. A makadámútról a patak felett átvezető híd után kihelyezett útbaigazító póznánál ágazunk le bal kéz felé – utunkat innentől egy darabig vadregényes gyalogösvényen folytatjuk.
A főágnál szűkebb szurdokvölgyben felfelé haladva szorosan követjük a patak vonalát (újra és újra átkelve rajta), csak egy-egy rövid szakaszon távolodunk el pár métert a vízfolyástól. Egy idő után kisebb vízeséshez érünk (mely a Királykőben párját ritkító jelenség), ahol méretes kőtömbök teszik járhatatlanná a vízfolyás medrét. Itt az ösvény meredeken felkapaszkodik jobbra a hegyoldalba, közben egy nem túl magas, ámde kissé kitett sziklalépcsőt is megmászva, kellemetlen oldalazásra kényszerítve az arra járót. Ezen a csúszós szakaszon nem árt az odafigyelés. Feljebb a völgy aztán újra megszelídül és ismét visszatérünk a vízhez, majd kevéssel ezután megint jobbra térve röviden kikapaszkodunk a korábban elhagyott erdészeti út erre kanyarodó ágához (a másik ág a Curmătura-menedékház felé vezet), amely a jobb oldalunkon emelkedő Vladuska-gerinc túloldalán két komolyabb vargabetűt leírva, hosszabb útvonalon kerüli meg a sziklaszorost.
Innentől tehát ismét makadámúton, de továbbra is a Vladuska-patak völgyében haladunk tovább nyugatnak a Nagy-Királykő gerince felé. Nemsokára becsatlakozik balról a Folea-vendégháztól érkező sárga háromszög jelzés, amely rövid közös szakasz után jobbra feltér a hegyoldalba, a Curmătura-menedékház irányába. Mi még vagy negyed órán át a kényelmes erdei úton bandukolunk tovább, melyről kb. 1 km múlva térünk le. Jelzett ösvényünk hegyes szögben bal kéz felé válik el a patakvölgybe vesző úttól és lassan oldalazva felkúszik a hegyoldalon. A rövid erdei szakaszt követően tisztásos részre érünk, ahonnét hamarosan a Vladuska-rétre (Poiana Vlăduşca) jutunk. Itt teljesen megnyílik a látkép a Nagy-Királykő gerince felé, mely azért eddigi utunk során is egyszer-egyszer már kikandikált a fák közül. Hamarosan csatlakozik hozzánk északi irányból a Curmătura-menedékház felől érkező piros háromszög jelzés is, mellyel kiegészülve délnyugatnak haladunk tovább a fenyőligetes réten (itt ered a vízvételi lehetőséget jelentő Vladuska-forrás). Hamarosan délnek fordulva felkapaszkodunk egy kisebb hátra és elérjük a Vladuska-nyeregben húzódó egykori ország-, ma megyehatárt (erre utal a román „La Table” név is), amely ma a Királykő egyik fontos turistaút-csomópontja.
Utoljára frissítve: 2018/09/11